 |
 |
 |
|||
 |
Kotorékvadászat
Kotorékvadászat, kotorékebek A kotorékvadászat olyan speciális vadászati mód, amelyre külön vadászkutya fajtákat tenyésztettek. Lényege, a föld alatt élő vadfajok egyedeinek felkutatása és jelzése, majd ugrasztása a kotorékból vagy föld alatti harcban azok semlegesítése. Rendkívüli jelentőséggel bír a vezetővel való kommunikáció, ugyanis itt más kontaktus nem lehetséges, csak akkor, amikor a kutya elhagyja a kotorékot. Ez esetben a viselkedése és az esetleges sérülések sokat elárulnak a föld alatti eseményekről. A kotorék munkára tenyésztett fajták jeles képviselői a tacskók és a terrierek. Az utóbbiak közül elsősorban a sima, -és drótszőrű foxterrierek, a jagd terrier, wels terrier és nálunk most kezd terjedni a parson Russel és jack Russel terrier. A nevezett fajták specialistái a kotorékvadászatnak, de a föld fölötti vadászati módok területén sem vallunk szégyent velük. Nevezetesen használjuk apró és nagyvad kajtatásra, vízi vadászatra, vaddisznó egyéni és társas vadászatára és nem utolsó sorban a sebzett vad után keresésére. Mindezek igen magas intelligenciát igényelnek a fajták egyedeitől. Természetesen a kotorékvadászatra való felkészítés eltér a felszíni vadászati módoknál ismert kiképzéstől. Az alap, vagyis a fegyelmi feladatok azonosak, miután bármilyen vadászaton használjuk is kutyánkat, fegyelem nélkül nem lehet eredményesen vadászni. A föld alatti munkához szoktatás már kölyök korban megkezdődhet. Ennek színhelye a műkotorék. Régebbi időkben a kotorék munkára tartott vadászkutyák tenyésztésénél már az elléskor nagy hangsúlyt fordítottak a kölyök nevelésre. A szuka műkotorékban ellett, a kiskutyák sötétben, a felszín alatt nevelkedtek. Amikor már tudtak járni, csak a föld alatti járaton keresztül közelíthették meg a külvilágot. később földből készült akadályt tettek a kijáratba és csak akkor juthattak ki, ha kaparással szabaddá tették az utat. Az így nevelt kölyköknél természetes viselkedési forma alakult ki a föld alatt való mozgásra. A kotorék életterévé vált a kölyköknek. Ez a tenyésztési szemlélet ma már nem divat, így a kotorék munka alapját a műkotorék biztosítja, de csupán alkalomszerűen. Mielőtt megvizsgáljuk, hogy mit is kell tudni kotorékebeinknek a föld felszíne alatt, foglalkozzunk a kutyák egyéniségével, vagyis mely belső értékmérők azok, amelyek hiányában ez a munka nem teljesíthető: -csaholási készség, -bátorság, vakmerőség, -kitartás, szenvedély, -fogósság, rámenősség, -gyűlölet a dúvad iránt, -apport készség. A felsorolt tulajdonságok öröklődnek. Ezek meglétét folyamatosan erősíteni kell. Erre szolgál valójában a műkotorék pálya. A kotorékban végzett munkához feltétlen szükséges a fizikai, pszichikai és idegi állapot tökéletessége. Amíg ezek valamelyikével probléma van, a kutyát ne engedjük természetes körülmények között dolgozni, de műkotorékban sem minden feladat végzését javasoljuk. Mire használható a műkotorék? A műkotorék feladata elsősorban a kutyát hozzá szoktatni a föld alatti mozgáshoz, környezethez és általában a kívánatos viselkedéshez. Itt mérhető le a hangadási készség megléte vagy hiánya. Lényeges kérdés, hogy csahol-e kutyánk a kotoréklakóval találkozáskor, vagy ha nyomára akadt? Amennyiben igen, akkor milyen intenzitással, folyamatosan és kitartással, vagy hosszabb megszakításokkal, netán hangtalanul végzi dolgát. Miután a kotorékban megszűnik a kutya és gazdája közti közvetlen kontaktus, így feltétlen ragaszkodni kell a határozott csaholással jelzéshez. csupán ebből kaphatunk információt a kotorékban történekről. A műkotorék pályák használata a kutyák tanítását, felkészítését hivatott szolgálni, nem pedig a vadászattól ma már eltávolodott versenyek rendezését. A nem megfelelő állapotú, felkészületlen kutyatermészetes kotorékba küldése felelőtlenség, sok esetben tragédiával végződik. A műkotorékban módunk van olyan szituációk előállítására, amivel természetes körülmények között kutyánk találkozhat és azt önállóan kell megoldania. Ilyen lehet például az akadályok leküzdése, /gyökerek, omlások, stb./. Szintén itt készíthetők fel a föld alóli apportírozásra. Ennek vadgazdálkodási jelentősége az apróvadas jellegű területeken felbecsülhetetlen. A “hatástalanított” rókákon kívül a jó elhozó képességű kutyával kihozathatunk minden bent lévő táplálékul szolgált maradványokat is. Ezekből értékes információk birtokában juthat a vadgazda a területén élő rókák, borzok vagy más kotoréklakók életviteléről, táplálkozási szokásairól. Amikor már otthonosan mozog kutyánk a műkotorékban, kezdhetünk élő ellenfelekkel dolgozni. A gyakorláskor és tanításkor tekintettel kell lenni a kutyák korára és fizikai teljesítő képességükre. A leküzdendő ellenfelet úgy kell kiválasztani, hogy a kutya győzelméhez semmi kétség ne férjen. Ezen elv betartásával biztosítható folyamatos pozitív élmény és az önbizalom növelése. A munka szenvedélyessé válását követően kimehetünk a vadászterületre és megkezdhetjük a természetes körülmények közötti működést. Először olyan kotorékhoz megyünk, ahol nem járt semmilyen kotoréklakó. Amelyik kutya a műkotorékban jól végezte dolgát, közömbös lesz a járatlan, nem használt kotorékkal szembe. A kutya ösztönösen szinte tudomást sem vesz az üreg bejáratáról. Nem ritkán az is előfordul, hogy vizeletével megjelöli, majd érdektelenül tovább megy. Más a hozzá állás az olyan kotoréknál, ahol járt róka, vagy más de nem lakja állandóan. Ekkor a kutya körbejárja, megszaglássza a bejáratot, majd eltűnik az üregbe. A járatokat átvizsgálja. Teszi ezt mind némán, majd miután nem talált semmit, kijön és már nem akar visszamenni. 3. kép A lakott kotorékhoz közeledve már látszik a kutyán, hogy idegessé válik és igen határozottan húz a bejárat irányába. A vezetékről levéve azonnal, nagy szenvedéllyel tűnik el a bejáratnál. Kis idő elteltével csaholni fog. A csaholás pontos információt ad a történtekről. A hang erősségéből tudjuk, hogy merre mozog a küzdő páros. 4. kép A kotoréklakók viselkedése mindig attól függ, hogy a kotorékvadászat milyen időszakban zajlik. Koslatáskor a róka nem kötődik a kotorékhoz, így az első adandó alkalommal kitér a támadó elől és menekül a kijárat felé. Ezt vadász nyelven “ugrasztásnak” mondjuk. A felszínre kiugró rókákat elálló puskás vadászok próbálják terítékre hozni. Nem etikus, de az apróvad intenzív tenyésztésével és kibocsátásával foglalkozó területeken szükséges vadászati mód a kölykezés idején történő kotorékozás. Ekkor a szuka róka erősen kötődik a kotorékhoz, mivel utódait védelmezi. Ez esetekben elkerülhetetlen a föld alatti harc. A kutyatámadására a róka folyamatosan hátrál a végkatlan felé, ahol kölykei tartózkodnak. Eközben a kutya a gyűlölettől felajzva kitartóan, szenvedélyesen csahol, majd a róka első megingásánál azonnal fogja ellenfelét. A csaholás megszűnik és dobogást, dübörgést lehet hallani. Amikor elcsendesül a rejtelmes üreg, várható a kutyamegjelenése a kijáratnál, többnyire sérülésekkel tarkítva. Kis pihenés és a sérülések lekezelését követően a kutya eltűnik ismét a járatba és felszínre hozza a legyőzött ellenfél tetemét. Majd ismét bemegy és a még esetleg élő kölykökkel is végez, majd felszínre hozza mindazt, amit a kotorékban talál. Apportkészség hiánya esetén, vagy ha túl bonyolult a rókavár és nem tudja kihozni a tetemet, úgy nem marad más, mint a kotorék kiásása. Erre természetesen csak ott nyílik lehetőség, ahol megfelelőek a talaj és a területi adottságok. Előfordul, hogy az ásás életmentés céljából történik, mert a kutyamegszorul, vagy éppen vesztes pozícióban van. Ebben az esetben megtörténhet az is, hogy egy kotoréknál több aknát kell kiásni. Erre mindig fel kell készülni, ezért soha ne menjen ki senki segítő nélkül kotorékvadászatra. A kotorékozás nem más, mint egy vadászati mód a földalatti üregekben lakó vagy alkalmilag ott tartózkodó állatokra (szőrmés kisragadozókra), az erre kitenyésztett vadászkutya fajták közreműködésével. Milyen követelményeket támasztunk e fajtákkal szemben és mely ebek sorolhatók a “kotorékvadász” csoportba? Elsősorban a tacskók és a különböző terrierek. Nagyon fontos a kotorékban végzett munkánál a rettenthetetlen bátorság, ami megfelelő intelligenciával párosulva vezet eredményes feladat-végrehajtáshoz. Emellett – mivel a természetes kotorékban végzett munka mindig kétesélyes és “veszélyes üzem” – megkövetelendő a pszichikai és fizikai állapot legmagasabb szinten tartása. Ezért örök törvény, hogy egy éves kor alatti kutyát ne dolgoztassunk valódi kotorékban! Ott csak teljesen kifejlett kutyáknak van helye! Ahhoz, hogy kiváló tulajdonságú használati vadászebekhez juthassunk, óriási a tenyésztői felelősség. Nem elég szép kutyát “csinálni”, annak jónak is kell lenni, ami azt jelenti, hogy az öröklött belső tulajdonságok nagyon kifejezők, átütők. A föld alatti munkánál a kutya nem hibázhat, mert az életébe kerülhet, viszont a vadgazdálkodás területén munkájuk nélkülözhetetlen. Ezért fontos, hogy a tenyésztőktől megfelelő külső és belső tulajdonságokat hordozó kölykök kerüljenek értékesítésre. Ennek alapja a céltudatos szelekció, a megfelelően kitűzött tenyészcél és a környezet, ahol a kölykök életük első időszakát eltöltik. A kis kutyát első önálló lépéseitől kezdődően szoktatni, nevelni, majd tanítani kell, ezzel párhuzamosan állandóan fejlesztendő a fizikai állapota. Mindezt ugyanúgy kell végezni, hogy az ne legyen megterhelő és ne váljék unalmassá! Eközben állandóan figyelni kell viselkedésüket. Ideggyenge, bátortalan kölyköt nem szabad munkába fogni, de ezek később a tenyésztésbe nem kerülhetnek be! A tacskók és terrierek iránt vonzódást érzők számára tudom ajánlani, hogy a fajták kedvessége, embercentrikussága miatt minél többen tartsák, de tenyészteni csak azok tenyésszék, akiknek lehetősége van a fentiek figyelembevételére, valamint képesek a tenyészcéloknak megfelelően végezni ezt a tevékenységet. Erre elsősorban a fajták genetikai értékeinek megőrzése érdekében van szükség. És végül néhány gondolat a konkrét feladatokról. A kotorékvadászat megfelelő időszakhoz kötött. Az úgynevezett “ugrasztás” ideje a téli koslatáskor van. Ez január, február hónapokban zajlik. Ilyenkor napközben a kotorékban tartózkodó rókát vagy rókákat kell a kotorékba hatoló kutyának kiugrasztani és a kint várakozó vadász puskája elé hajtani. A másik módja a szaporodási időszakra tevődik és tart a kölykök önállósulásáig. Ebben az időszakban nehezen hagyja el kotorékát a szuka róka, mert az ivadék gondozási ösztöne arra készteti, hogy a kölyköket védelmezze. Ekkor alakul ki a föld alatti harc. Ilyenkor lényeges az apportírozó munka, mert a lefojtott rókát és mindent, amit a kotorékban talál a kutya, felszínre kell hoznia. Ezekből a vadgazda sok mindenre magyarázatot kap. Pl. az almon belüli ivari megoszlásról, a táplálékul zsákmányolt állatfajokról stb. Minden vadászterületen el kell dönteni, hogy mit akarunk. Apróvadat vagy rókát, mert együtt a kettő csak akkor fér meg, ha figyelünk a megfelelő arányokra. Ehhez ad nagy segítséget a kiváló kotorékeb. Forrás: Pomázi Ágoston - Kotorékvadászat, kotorékebek http://www.retrievervadaszkutya.hu Figyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek! Kéjük, csak akkor nézze meg a képeket, ha valóban érdekli a vadászat! Borz kotorékvadászat képekben:
Róka kotorékvadászat képekben:
|
|
|||
|
|
||||
|
|
||||
|
|
||||
|
|
||||
|
|
||||
|
|
||||
 |
|
||||
 |
|
||||
 |
|
||||
 |
|
||||
 |
|
||||
